Mi is az a "Kinizsi Százas (K100)"?

Hivatalosan mondva egy hosszútávú teljesítménytúra, de annál sokkal, de sokkal több. Évente egyszer rendezik meg, mindig május utolsó hétvégéjén, kivéve ha Pünkösd erre a hétvégére esik. A rendezök által kijelölt útvonalat kell végigjárni - gyalog, futva, kocogva, sétálva, ez embertől, időtől és sok egyébtől is függ. A táv 100 km körüli (2001-ben pl. 102,5 km), de akik eltévednek, azoknak több mint 100 km... A rajt Csillaghegyen, szombat reggel 6 és 8 óra között. Rajtolni az utóbbi években folyamatosan lehetett, köszönhetően a K100 népszerüségének. Kezdetben tömegrajttal indultak a bátor vállalkozók, ma már mindenkinek számitógéppel rögzítik az indulási idejét. A cél a Tatabányától délre fekvő Szárliget, útközben Dorog érintésével. Az út általában erdőben vezet, és igyekszik nem elkerülni a nagyobb hegyeket. Aki úgy gondolja, hogy ez még mindig nem nagy "szám", alábecsüli a "Százast", mert hát a rendezők időkorlátot is szabnak a teljesítéshez: 24 órát. Természetesen aki 24 óra 30 perc alatt ér be a célba, azt se nézik le, csak nem kapja meg a jelvényt, amit a többiek. Persze az ember ezt nem a jelvényért csinálja. A K100-as egyfajta erőpróba, jellempróba és emellett olyan nagy név a teljesítménytúrázók társaságában, mint a külföldi hegymászók körében a K2.

Története.
Hogy a 100 kilométeres gyaloglást ki találta ki, azt nehéz lenne megmondani, mindenesetre Nagyszombaton a hetvenes évek első felében szervezték meg az ún. Trnavska Stovka-t, azaz a Nagyszombati Százast (egész pontosan 1974-ben volt az első). Aztán 1980-ban pár magyarországi vállalkozó is belevágott, és 1981-ben már ők lettek a szervezői a magyarországi Százasnak. 1981-ben - először és utoljára - szeptemberben volt a túra, azóta minden évben május vége felé kerül megrendezésre. Az első tíz évben a cél Szárliget volt, aztán szervezési nehézségek miatt a cél Tata lett, ezáltal az utolsó 18 km útvonala is megváltozott. Aztán a huszadik, 'jubileumi' Százason, már ismét Szárliget volt a célállomás. A húsz év alatt rengeteg élménnyel gazdagodtak a résztvevők, a szervezők, segítők, mindenki. Ezért is térnek vissza a távot már sikerrel teljesítők sokszor. 

A Résztvevők.
Kik azok akik kibirják, illetve kiszenvedik ezt a teljesítményt? Elsőre nem is gondolná az ember, mennyien megcsinálják. (2003-ban az indulók száma 1200 felett volt!) És persze sok emberből ki sem nézné az ember...Ha az ember elmeséli az ismerőseinek, hogy mi is az a Kinizsi 100-as, ne kezdjen lódítani, mert lehet, hogy egyik ismerőse már korábban teljesített! Vannak a résztvevők között, akik újoncok (nagyjából a fele az indulóknak), vannak rutinos teljesítők; vannak, akik sportteljesítménynek tekintik, vannak, akik természetjárásnak, vannak akik jó heccnek; vannak, akik gyalogolnak, vannak, akik futnak. Az időseket nyitott kapuk várják, viszont a 18 év alattiak csak szülői engedéllyel vehetnek részt ezen az eseményen. A túl fiataloknak még káros lehet egy ilyen jellegü megterhelés. A szervezők felhívása szerint a K100-as egy teljesítménytúra, nem pedig verseny, éppen ezért a leggyorsabb és legidősebb teljesítőt nyilvántartják, de nem díjazzák. Ebből pedig következik, hogy az útközben egymás mellett haladó emberek egymás sport- és nem verseny- társai. A legidősebb teljesítő egyébként 77 éves volt, míg a leggyorsabb férfi 9 óra 35 perc, a leggyorsabb női résztvevő pedig 12 óra 15 perc alatt ért a táv végére. Persze a többség 18 óra alatt nem ér el a célig, de az időre igazából csak a többszörös teljesítők ügyelnek.
Igen, vannak többszörös teljesítők, és vannak olyanok, akik már szinte szerves részei ennek az eseménynek. Egy ember van (név szerint Győri Jenő), aki eddig mindegyik Kinizsin (eddig 25-szer rendezték meg) ott volt, és szintidőn belül célba is ért. Van két 23-szoros, öten vannak azok, akik már 20-szor érték el a célt szintidőn belül, és ahogy lefelé haladunk, egyre népesebb a teljesítők névsora. A szervezők sportorvosi, vagy háziorvosi igazolást kérnek a nevezéskor, 100 kilométert egyvégtében gyalogolni nem lehet felkészülés nélkül. Persze a mezőnyt orvos követi, aki a baj esetén segíteni tud (ez a tény akkor is adu-ász, amikor hozzátartozóinkat akarjuk megnyugtatni indulásunk előtt).

A Szervezők.
Akiket szidnak azok, akik útközben eltévedtek, csüggedtek, vagy bármiféle bajuk van. Sokszor hallani útközben (persze inkább a táv vége felé) a "Ki volt az, aki ezt kitalálta!?" és hasonló felszólalásokat, persze ezek csak tünő gondolatok, 1 hónap múltán a többség visszavágyik a Kinizsire. A szervezők egy csoportja pontőrködik, azaz útközben várja az egyik ellenörzőponton a résztvevőket, egy másik csoportja pedig ún. "seprüként" zárja a mezőnyt. Õk azok, akik a csüggedt túrázókat nógatják, takarítanak, útbaigazitják az eltévedteket, és segítenek a sérülteknek. A seprük általában nem teszik meg a teljes távot, hiszen mások támogatásához jó erőben kell lenni. Van viszont két ember (név szerint Győri Jenő és a 22-szeres teljesítő Sváb László) akik szombat reggel 8 órakor elindulnak a starthelyről, és a teljes távot seprüként teszik meg. 

A Start.
A Kinizsi első éveiben még tömegrajttal indultak a résztvevők, mindenki egyszerre, egy időben. Aztán a résztvevők számának emelkedésével át kellett térni a folyamatos rajtoltatásra. Ez azt jelenti, hogy 6:30 és 8 óra között be lehet nevezni, és a számítógépes regisztráció után rajtolni. Így lehetséges az, hogy az ember a táv vége felé találkozik egy sorstárssal, aki nagyon siet, mert hamarabb rajtolt, azaz kevesebb ideje van már hátra a szintidőből. A rajt a budapesti Csillaghegyen van, itt gyülekeznek a fanatikusok, egy-két ismerős, akiktől egy 'Viszlát Szárligeten' mondattal búcsút véve vágnak bele a résztvevők a nem mindennapi feladatba.

Az Útvonal.
Hosszú és nehéz. Persze - Ézsiás Antal szavaival élve - a Százas nem lehet könnyü, csak nehéz, vagy nagyon nehéz. Csillaghegyen kezdődik, és rögtön az elején a Nagy-Kevély(534m) megmászásával kezdődik. Aztán jönnek sorra a "többiek", a Hosszú-hegy, a Pilis(756m), majd átvágva Dorogon, a Nagy-Gete(455m). Ezután ér el az ember Mogyorósbányára(51km), ahova este 8-ig kell megérkezni. Aki este 8 után érkezik, annak már nem adnak igazoló pecsétet, mondván aki a táv első felét pihenten, világosban nem tudta fele idő alatt teljesíteni, annak sötétben és fáradtan nem fog menni gyorsabban a második fele. Sokan adják itt fel, érezve, hogy ez még csak a táv fele, messze van még Szárliget. Az út Mogyorósbánya után sem lesz sokkal könnyebb, hisz meg kell még mászni a hegység névadóját, a Gerecsét(633m), és a résztvevők többsége Bányahegyre, már sötétben érkezik. Itt teával lehet frissíteni, vagy a tábortüznél elüldögélni, ha az ember feladta. A többiek azonban elővéve zseblámpáikat, tovább gyürik a távot. A 82. kilométernél érjük el Koldusszállást, ahol az útvonal a 90-es években egy hajtükanyarral visszafordult északnak, Tata felé. A 80-as években, és az utóbbi két alkalommal is viszont tovább kellett haladni dél felé. Persze az útvonalon mindig is voltak változások, és mindig is lesznek, attól függően, hogy hol építettek évközben kerítéseket, hol létesült bánya időközben, vagy egy tarvágás miatt lett követhetetlen az út. Aztán 85 km környékén már kevesen virgonckodnak, hiszen következik az utolsó erőpróba, a Somlyó(448m). Itt már tényleg csak az adja fel, akinek valamije sérült, vagy végképp képtelen megmozdulni, vagy érzi, hogy úgysem ér be a célba szintidőn belül. Sok külső szemlélő csodálkozik azon, hogy van, aki itt feladja, mondván "aki 90 kilométeren keresztül bírta, az bírja még egy kicsit". Igen ám, de 90 km után egészen más még 10 kilométert megtenni, mint csak úgy egy 'tizest' sétálni. Itt már a többség elteszi a zseblámpát, hiszen ismét világos van. Mindenki álmos (nem csoda, több mint 20-22 órája talpon vannak és gyalogolnak...), és nagyon várja már Szárligetet.
Az évek során a családtagok, ismerősök számára kialakítottak rövidebb távokat is a rendezök, hogy elkísérhessék a Százason induló delikvenst az út elején. Épp ezért ezek útvonala megegyezik a Százaséval, persze nem teljes hosszában... A K-25-ös célja Pilis-nyereg, a K-40-es résztvevői pedig Dorogon lélegezhetnek fel. Persze az, aki még nem biztos magában, az is indulhat 40-es távon, és ha Dorogon úgy érzi bírná még, akkor a következő évben már a nagytávon próbál(hat) szerencsét.


A Cél.
Általában a kísérők kocsijaival körbevett hely, ahol sokan alszanak mindenüket szertehagyva, vagy csak ülnek magukba roskadva. Persze belülről boldogok, ujjonganak, de nem sok erejük marad arra, hogy ugráljanak örömükben. A célban a szervezők meleg levest vagy teát biztosítanak a fáradt teljesítőknek, mindez benne foglaltatik a nevezés árában. Mondjuk a cél előtt már páran Shakespeare után szabadon mindenüket felajánlják, csak már a célban legyenek, és pihenhessenek. Összefoglalva, a Kinizsi Százas Hosszútávú Teljesítménytúra szakmai berkekben is elismerten kítünően szervezett túra, és különféle távjai miatt kezdőknek, középhaladóknak és természetesen a haladóknak is nagyszerü lehetőség a mozgásra, sportolásra.

A témához kapcsolodó anyagok:

A KINIZSI Százas hivatalos honlapja

Altvizsla oldala - Kinizsi teljesitők AV-ranglstája

A KINIZSI SZÁZAS forum az indexen

Végül pedig az AS-ranglisták. Minden teljesítő annyi pontot kap a teljesítéséért, ahány éves a teljesítés évében. Ezáltal a Kinizsi szervezőinek és jómagamnak a tisztelete nyilvánul meg az AS-listában. Ha a két résztvevő azonos AS-pontot ér el, akkor először a teljesítés száma, majd a születési év dönt. Érdekességképpen feltüntettem az utolsó oszlopban mindenki helyezését az adott évi AV-ranglistán. 18 éven alattiak a nehézség kompenzálásaként 18 évesként vannak kezelve.

A KINIZSI teljesitők AS-ranglstája(2000)

A KINIZSI teljesitők AS-ranglstája(2001)

A KINIZSI teljesitők AS-ranglstája(2002)

A KINIZSI teljesitők AS-ranglstája(2003)

Kinizsi_Depos_Navigacio letöltése